Idén negyedik alkalommal vonult fel a szakma Galyatetőre, az “elefántcsonttoronyba”, ahogy viccesen hívni szoktam, hogy átbeszélje a legaktuálisabb és legforróbb kérdéseket. Induláskor még inkább a SEO volt, most már határozottan az analitika van középpontban, úgy, hogy nemzetközivé is vált, idén például a résztvevők több, mint 80%-a külföldi volt.

http://avinash kaushik a superweek 2014-en

Az idei év “nagy dobása” mindenképp az volt, hogy eljött Avinash Kaushik, a digitális analitika evangelistája, a szakma ninjáinak ninjája, ha fogalmazhatok így. Egy ember, aki őszintén és hezitálás nélkül az arcodba mondja, hogy amit csinálsz, “sucks”. (Bár a hallgatóság egy része az F betűs változatot várta tőle 🙂 )
Kapott hideget meleget több magyar oldal (nosalty, origó, szállás.hu, lidl) is, és egy remek ívre felépített már-már showműsor szintű előadásba tömörítve kaphatta meg a hallgatóság azt, aminek alapnak kellene lennie a legtöbb vállalkozásban: a mérési kultúrának, és annak minden lépcsőjének.
Nem csak ő beszélt a mérési stratégia fontosságáról, és hogy az alsóbb szintek (a riportolásig) üzletileg nem hordoznak értéket. Avagy, ha csak odáig jutunk el, nincs értelme, mert inkább csak a pénzt viszi, semmint javítana az üzleten.
Az igazi üzleti értéket képviselő lépés az, hogy elemzek, és cselekszem. (de persze a korábbi lépések nélkül ezt nem fogom tudni megtenni).
spwktuzCaleb Whitmore pedig arról beszélt, hogy az tesz egy adatokkal foglalkozó szakembert kiemelkedővé, hogy a helyes kérdéseket tudja feltenni.
“Reporting squirrel (riportoló mókus)” bárki lehet, mondta Avinash, de “Analysis Ninjának (elemző ninja)” kell ahhoz lennünk, hogy értelme is legyen. És ennek egyik kulcsa a helyes kérdések feltevése, ami komoly kreativitást igényel.
Avinash beszélt még arról, hogyan választhatja meg egy kis, egy közepes és egy nagy cég, hogy milyen KPI-kat használjon, hiszen teljesen más erőforrásaik, céljaik lehetnek.
Jeff Sauer előadása a poszt-not provided világról megnyugtató volt számomra, hiszen nagyjából ugyanazt hallottam, mint amit én is megírtam már. A not provided szűrő, a webmaster tools, az AdWords lehet segítségünkre, valamint egy szemléletváltás, amikor végre levetkőzzük kulcsszófetisizmusunkat (már akinek van még 🙂 ) és átfogóbban igyekszünk nézni a keresőoptimalizálást is, nem önmagában.
Ravi Pathak előadása az anomáliakeresésről számomra nagyon izgalmas volt – megerősített abban, hogy jó úton haladok, amikor elemezni próbálok változásokat, mik okozhatják, és ehhez mutatott egy jó eszközt is. Ez az eszköz, és még pár másik, mint pl a Tableau mutatják az irányt, amerre az adatvizualizáció tart.
Azt látom ugyanis, hogy akkor válhatunk valóban elemző ninjákká többek között, ha képesek vagyunk úgy vizualizálni az ügyfelek számára az adatokat, hogy azok is megérthessék azokat az összefüggéseket, amiket mi enélkül is felismerünk.
Ugyanis sokszor nem az a nehézség, hogy meglássuk az összefüggéseket, és rájöjjünk, mit kellene csinálni, hanem az, hogy meggyőzzük az ügyfelet erről.

Magyarországon egyébként még mindig ezt látom a fő problémának, hogy a vezetők nem mernek hinni és bízni az adatokban (“csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam”), és az abból származó következtetésekben és javaslatokban. Pedig ideje átállni arra a gondolkodásra, ahol adatvezérelt és adattámogatott döntéseket hozunk a saját vélemények helyett.

galyateto

Az év mantrája volt a Google Tag Manager is, amit már mi itt a deepindata.com-nál is előszeretettel használunk és javaslunk ügyfeleinknek. Bár Julien Coquet arról beszélt, hogy ez nem a szent grál, és számos hibája van (pl a legtöbb igéretét nem, vagy nem úgy teljesíti), azért mégsem ördögtől való, és használni KELL, még ha nehéz is ma itthon olyan szakembert találni, aki jól tudja kezelni.
Vigasztaljon minket, hogy bár nem a legfelhasználóbarátabb a kezelőfelülete, még mindig a legjobb a tag management eszközök közül. (Aranyos történet volt, mikor Julien az előadásában mondta, hogy ez a legfelhasználóbarátabb, én pedig Twitteren feltettem a költői kérdést magyarul, hogy vajon akkor milyen lehet a többi? Vacsoránál odajött hozzám, és közölte, hogy “sucks” 🙂 )

Ugyanígy kiemelt fontosságú volt az Universal Analytics is, egyrészt a egyéni dimenziók és mutatók miatt – például időjárásadatok (ez a megoldás nyerte a Platinum Punchcard Prizet a konferencián), több szerzőnél a szerzők követése, stb, másrészt a Measurement Protocol miatt, aminek a segítségével akár offline adatokat is feltölthetünk az Analyticsbe. Ez pl demozásra is került egy Rasberry Pi és egy mozgásérzékelő segítségével. A technológia pl offline boltok esetében lehet segítség, ahol követni tudom a boltba belépőket, valamint az onnan kilépőket, az alapján bontva, hányan vásároltak, és hányan nem, de a pénztárgép adatai is feltölthetőek, amennyiben megvannak a technikai feltételek, így egy fizikai bolt is hasonlóan követhetővé válik, mint egy webbolt.
Sajnos félek ez a része itthon még messze van, hogy általános legyen, de bízom benne, hogy az elkövetkező évben már fogunk látni ilyen alkalmazásokra magyar példákat is.

A konferencia világosan megmutatta, merre tart a webanalitika digitális analitika. Az analitikára szükség van, csinálni kell, használni kell, be kell építenünk a mindennapjainkba. De nem tagadhatjuk le, hogy Magyarország le van maradva, a legtöbben még a riportoló mókusig sem jutottak el, nemhogy az elemző ninjáig.

Mi a deepindata.com-nál azon dolgozunk, hogy ez megváltozhasson. Ezért is hirdettük meg kezdőknek szóló Google Analytics tréningünket Budapesten és Szegeden is, hogy mások is megtehessék az első lépéseket az Analysis Ninjává váláshoz. A tréningen nem csak odáig jutunk, hogyan implementáljunk és készítsünk jelentéseket, de annak alapjait is átvesszük, hogyan ismerhetjük fel az összefüggéseket, és alapozhatunk döntéseket az adatokra.